Most értem a könyved végére. Próbáltam jegyzetelni magamnak közben, de sokszor azon kaptam magam, hogy elfelejtettem, mert értelemszerűen beszippantott a sztori. Meg szerintem bárkit, aki érdeklődik a téma iránt. Az mindenképpen tetszett és személyessé tette az anyagot (lehet, hogy az előző könyvekben is volt ez, de de őszinte leszek azokat nem olvastam) szóval, hogy sok kajás/filmes hasonlatot tettél bele. És ugye azért aki követ, vagy nézi a műsoraitokat, tudhatja, hogy mindkettő után érdeklődsz és szereted. Ami nekem mindenképpen hasznos volt, az A-B-C,stb szekciók, dalfelépítések. Nyilván tisztában voltam velük, de te azért mélyen belementél és egy laikus, vagy kezdő vagy bárki nem figyeli ezeket ilyen mélységében. Én sem. (Bár az is tény, nem is írok ilyen dalokat.) Ugyanúgy azt érzem (jó értelemben), hogy az energiaszintes témakört is kimaxoltad. Az viszont csak az én véleményem, hogy ha így be is seggeli ezt az ember
lehet ezt ilyen tudatosan csinálni? Úgy érzem azért kell hozzá az ember is, hogy valamilyen szinten érezze. De lehet tévedek. Én személy szerint a zenére mindig úgy teki!ntek, hogy valamennyire érezze az ember ezeket a feszültségeket és azok oldását. Lehet, hogy fogalma sincs róla, és miután a könyvedet elolvassa akkor tudatosul, hogy hú egyébként ezekre gondoltam, csak nem tudtam magamnak megfogalmazni. Viszont ez a rész tetszett. Nem tudom pontosan az előző könyvekben mik és milyen mélységekben voltak, és szerintem 90%-ban egy értelmes ember, még ha laikus is felfogja miről írtál a könyvben, a maradék 10%-nak meg utánanéz, vagy kérdez.
A hangtanos rész mindenképpen elkerülhetetlen volt a “játékokhoz”. Annak idején tanultam a zongora miatt, bár amikor tanultam nagyon nem érdekelt, szóval jó volt feleleveníteni. Ha másért nem, már csak azért az “apró” részért megéri a könyv. 😀 Mert ugye lusták az emberek, és itt meg egybe van gyűjtve az alap sztori. A “játékokat” biztosan meg fogom csinálni, mert imádom az ilyesmi, és ezzel jó sok ideig az egyénhez is ragasztottad a könyvet, mert amiket ott kértél, azok nem két perces dolgok azért. A két kedvencem, amivel fogom kezdeni ha lesz időm: egyrészt mindig is szerettem volna, hogy akkor van egy analóg szintim, és csak abból kitekert hangokkal csinálni valamit, illetve a másik ami “meglepett” de így tök felbiztagatta a fantázim, hogy egy meglévő hangszerelt projektból töröljünk ki négy sávot.
Szóval nem tudok jól írni, megfogalmazni dolgokat, a lényeg, hogy szerintem klasszul összeszedett dolog. Pláne, hogy ott van kézben, pláne hogy lehet tudni hogy a szerzőt bármikor el lehet érni a plusz kérdésekkel. Pláne, hogy ahogy mondtam az emberek lusták és szeretik kézhez kapni a dolgokat, és pláne hogy magyarul van.
Kalisession
„A könyv olvasását leginkább ahhoz az élményhez tudnám hasonlítani, mint amikor egy témában nálad okosabb emberrel beszélgetsz, aki nem akarja minden mondatában ezt kényszeredetten bizonyítani és ezáltal kisebbség érzetet és témától való elfordulást eredményezni benned. Ez a könyv igazán olvasmányos olvasmány, tele kreatív és emészthető hasonlatokkal (vigyázz szószerint értem), ami betekintést enged egy szubjektív és nehezen tudományosítható művészeti ág, törvényszerűségeibe, merthogy igenis vannak. Teljesen kezdő, zenekészítés iránt érdeklődő szemmel olvasva nyilván rengeteg új információba futottam, nagyon hasznos keretrendszert kaptam a zenéről való gondolkodáshoz, annak strukturálásához. De abban is biztos vagyok, hogy a több tíz oldalon keresztül felsorakoztatott tanácsok és megoldási javaslatok között az is talál magának relevánsat, aki már régóta foglalkozik zenekészítéssel, márcsak a nagyszámok törvénye miatt is. Szóval nem egy klasszikus olvasói élményt nyújt a könyv kézhezvétele (bár feltételezem legkevésbé volt ez a célja), cserébe viszont inspiratív, motiváló és ami a legfontosabb cselekvésre késztet és kimozdít az alkotói válság és megrekedtség passzív mozdulatlanságából. Szóval igen, bizalommal ajánlom!”
Gönczöl Csenge
“Több, mint egy éve próbálod a tudást belém verni mentoromként. Az új könyved elsők között kaptam kézhez és nagyjából két délután alatt végeztem vele. Könnyen olvasható és jól vezette a gondolataimat is. Olvasás közben, bármit kezdtem hiányolni, az hamarosan meg is érkezett már az adott fejezetben. Nem csak rendszerezi az általad tanított dolgokat, de közben rávilágított arra is, hogy voltak témakörök, amire a korábbi órákon vagy nem figyeltem eléggé vagy már elfelejtettem. A könyv most polcra kerül és függetlenül attól, hogy a 8 baros csapda jelenleg elkerül, az egyik következő projectemet biztosan a könyv második felében található játékra alapozom majd. Ajánlom a könyvet azoknak is, akik Önerőből próbálnak dalokat írni és azoknak is, akiknek bár van kitől tanuljanak, mégis kíváncsiak a zeneírás egy másik megközelítéséhez. Köszönöm és gratulálok.”
Győrvári Gábor